VT Hiking - шаблон joomla Видео

Mátrai kilátások

Január végén hirdette meg a DEOEC Túraklub a várva-várt 3. túráját. Tökéletes alkalomnak bizonyult a vizsgaidőszak megpróbáltatásainak kipihenésére. Utunk ez alkalommal a Mátrába vezetett, az ország legmagasabb pontjára: Kékestetőre. Az időpont közeledtével, egyre rosszabb időt jósoltak, de ez nem tántorított el minket a céltól. A beígért egész napos eső kis izgalommal töltött el minket, végül kisebb-nagyobb sikerrel mindenki vette az akadályt.

De ne ugorjunk ennyire előre! A megszokott korai gyülekezőt gyors névsorolvasás követte. Jó magyar szokáshoz híven már az indulás előtt előkerültek az első szendvicsek, meleg tea, sőt néhány táskából a bátorító italok is. Ezek után a szűk kétórás buszút nagyon jó hangulatban telt, egyetemi sztorik, vizsgatapasztalatok mesélése mellett. Gyöngyösről már látszott a felhőbe burkolózó hegy.

   Érkezésnél megkaptuk az öltözékre vonatkozó utolsó tanácsokat, és néhány perccel később már kaptattunk is felfelé a Kozmáry-kilátó felé. Innen az erdei ösvény sokkal meredekebben kezdett emelkedni, ennek köszönhetően hamar a táska mélyére kerültek a kabátok, és látványosan megszaporodtak az esések. A köd sűrűjéből nemsoká épületek tűntek elő, majd megpillantottuk a Sástó tükrét. A társaság nagy része megkönnyebbült, mikor a tó partján álló mátrai kilátó ajtaját zárva találtuk. A sárgára mázolt fém építmény első ránézésre is rémisztően magasnak tűnt, ezt a szitáló eső, és a sűrű köd csak tetézte. A tavat megkerülve elértünk egy kis vendéglőhöz, ahol a szervezők meglepetése várt ránk. Egy kvízzel készültek nekünk, amelyben a túrához kapcsolódó kérdésekre kellett válaszolnunk. A nyeremény pedig mi más lett volna, mint egy üveg finom bor?


   A következő állomás Mátraházán várt minket, ami az utolsó pihenő volt a „csúcstámadás” előtt. Több büfét, és lángosost is nyitva találtunk, ezért hosszabb pihenőt tartottunk, hogy erőt gyűjtsünk a hegymenethez. A Kékestetőre a déli sípályán másztunk fel. Az ember nem is gondolná, hogy milyen nehéz munkát végez egy sílift. A pálya utolsó néhány méterén még hókupacokat is találtunk. A kilátó itt is zárva volt, úgyhogy elkeseredettségünket jobbnál jobb fényképek készítésével próbáltuk enyhíteni. Visszafelé ugyanazon a sípályán mentünk, csúsztunk, gurultunk le Mátraházára. Innen egy kicsit más útvonalon mentünk vissza Mátrafüredre. Közben szép látványt nyújtott a távoli mátraházi szanatórium. Talán a fáradtság, vagy a csúszósabb lejtők miatt, de a hegyről lefelé műkorcsolyázókat, és hegyi zergéket megszégyenítő ugrásokat láthattunk a csapat tagjaitól.


   A hazaút sokkal csendesebben telt, hamar úrrálett rajtunk a kimerültség. A csendet csak a ruhánkon száradó sár egy-egy lekoppanó darabja törte meg. Debrecenhez közeledve megkaptuk az oklevelünket, hogy emlékeztessen minket erre a csodás élményre. Remélem, sok ilyen szép helyre látogathatok még el ilyen jó társasággal. Aki kedvet kapott a túrázáshoz, bátran keresse meg a túraklub oldalát facebookon, vagy írjon a szervezőknek.

Siik Máté

 

   Hornyák Anna beszámolója:

   Egy esős szombati hajnal. Elérkeztünk a DEOEC Hiking Team egy újabb túrájához. A túravezetők által folyamatosan közölt időjárás előrejelzés ellenére mégis összegyűlt egy buszra való, vállalkozó kedvű medikushallgató. Az indulást követően a csapat jó hangulata biztosította a teljes ébredést, persze, akinek korábban a reggeli koffein nem lett volna elég.


   Az úti célunkhoz közeledve az eső megállt, átvette azonban a helyét a köd. A buszról leszállva megkaptuk a már hagyománynak számító egyen kitűzőt és Mátrafüredről immár teljesen aktívan kezdtük meg új útvonalunkat. Az egyik állomás a Sástói kilátó volt, amit a rossz idő miatt nem sikerült megmásznunk. Alternatív programként a pihenő idő alatt a büfében elfogyasztott meleg ital és a szervezők által kiosztott kvíz szolgáltak. Így kisebb csapatokra oszlottunk és közösen próbáltunk válaszolni olyan kérdésekre, hogy ki felügyeli a fakitermelést a Mátrában, melyik híres betyárunk élt ott korábban, illetve hogy hol található a Mátrai Hőerőmű. A szemfülesebb résztvevők egy információs tábláról pár adatot leolvastak, a nyertes csapat azonban akkora fölénnyel rendelkezett, hogy senki nem választhatta el őket a megérdemelt győzelemtől.


   Folytattuk a barangolást Mátraházáig, ahol megebédeltünk és újult erővel fogtunk hozzá a Kékes meghódításához. Útközben megtudtuk, hogy az előttünk lévő „fekete felhő” tulajdonképpen csak egy fenyőfa volt a köd mögött J Magyarország legmagasabb pontjára érve kilátásként maradt a köd, de mi nem csüggedtünk és ha már a tájat nem is, de egymást sikerült lefotózni a nemzeti színekben pompázó kő előtt.
Lefelé haladva páran megpróbáltak szánkózni a megmaradt havon, de végül a futás gyorsabbnak bizonyult. Mátraházáról egy másik útvonalon indultunk vissza a buszhoz. Az ösvény tartogatott meglepetéseket. A sok eső csúszós és sáros utat eredményezett, amit végül sikerült leküzdenünk. Mindig keletkeznek azonban károk, ez ebben az esetben egy keresztbe tört fa és egy sérült önérzet volt.


A köd maradt állandó kísérőnk, ezért az utolsó kilátó sem mutatott mást az előzőeknél. Így sárosan, kissé fájós lábakkal, de továbbra is jókedvűen értünk vissza Mátrafüredre, ahol fáradt utazókként betértünk még egy falusi vendéglátóhelyre. A buszon végül megkaptuk a teljesítésért járó oklevelet és a győztes csapat is az ajándékát.


   Összességében tehát nem annyira a kilátások szépsége, inkább a vidámság, az új ismeretségek és természetesen legfőképpen a természetjárás öröme jelentették az élményt. Ezúton szeretnénk megköszönni a szervezőknek, hogy lehetővé tették számunkra ezt az új kalandot.

Hornyák Anna
 
Utoljára frissítve:2015. máj. 13., szerda 10:23

Legfrissebbek a szerzőtől: Rehó Bálint

Tovább a kategóriában: « Bükk-fennsík túra

Új hozzászólás

A csillaggal (*) jelölt mezők kitöltése kötelező. A HTML kódok használata nem engedélyezett.

Vissza a tetejére